Bökkenő a babaváró hitellel: erről megfeledkeztek a bankok?

Mint ismert: az első és a második „új” gyermek érkezésekor három évre felfüggeszthető a hitel törlesztése, vagyis már ekkor eltér a cash flow egy hasonló jelzáloghitelétől, a második és a harmadik „új” gyermek érkezésekor az aktuális tartozás 30%-át, illetve 100%-át átvállalja az állam, vagyis refinanszírozásra, előtörlesztésre kerül a hitel, ami szintén nem megszokott ilyen (várható) arányban a jelzáloghitelek és személyi kölcsönök területén, a babaváró hitel elő- és végtörlesztéséért nem számíthatnak fel díjat a bankok.

Egy jó példa arra, hogy a fentiek mennyire megboríthatják a hagyományos banki logikát, hogy az Erste Bank jelezte a napokban: babaváró hiteles ügyfelei 46%-ánál már fel is függesztették a törlesztést (a 12. magzati héttől kérhető ez) a következő 3 évre. Ilyenkor a hitel futamideje 3 évvel megnyúlik, ami ugyancsak nem megszokott a piaci hitelek esetében.

Nem elsősorban a hitelfelvevők várható fizetőképességének meghatározása során van mindennek jelentősége (bár ez sem elhanyagolható), hanem a banki eszköz-forrás menedzsment (ALM) területén. A babaváró hiteleket ugyanis nem állami forrásból nyújtják (ez csak a kamattámogatásra igaz), hanem a bankok saját maguk teremtik elő hozzá a forrást.

Mivel a normál banki források (jórészt betétek) többnyire rövid lejáratúak, a kamatkörnyezet pedig bármikor megváltozhat, a hitelintézetek elsősorban kamatswapok segítségével védekeznek a kockázatokkal szemben.

A visszafizetés várható ütemezésében (portfóliószinten), és ezért a források megfelelő lejáratának, szerkezetének kialakítása során is nagy jelentősége annak, hogy az ügyfelek hány százaléka mikor és hányadik babáját fogja a futamidő során „felmutatni”. Mivel teljesen új termékről van szó, a bankoknak rendszeresen érdemes beépíteniük számításaikba frissen szerzett tapasztalataikat, és ha szükséges, új folyamatokat, új ajánlatokat kidolgozni e tapasztalatoknak megfelelően.

A cikk eredeti formájában a Portfolio.hu-n jelent meg.