Hogyan fejlődhet Európa COVID-19 utáni gazdasága és környezete?

Lehet, hogy van kiút ebből a káoszból – egy lehetőség Európának, hogy közelebb kerüljön fenntarthatósági céljainak eléréséhez.

A COVID-19 pandémia megjelenése óta kevés jó hír került napvilágra. A járvány súlyos szociális és gazdasági következményei egyre világosabbá válnak, hatásait pedig évtizedekig érezni fogjuk életünkön és megélhetésünkön.

Az emberekre és a gazdaságra nehezedő terhek közepette azonban valami egyre világosabbá válik: az ég. Az autókat és légiközlekedést mellőző életmód lehetővé tette a természet számára, hogy regenerálja magát, és az általában szmogba burkolt városok ege hirtelen kristálytisztává vált a drasztikusan lecsökkent szintű károsanyag-kibocsátás következtében. Az ipari energiafelhasználás csökken. Az emberek újra felfedezik a gyaloglást, a parkokban és természetvédelmi területeken tett sétákat. A COVID-19 egy esélyt kínálhat – és ilyen valószínűleg egyszer adódik az életben – a globális fenntarthatósági célok, például az ENSZ fenntartható fejlődési céljai (SDG) elérésének drámai felgyorsítására.

Reméljük legalábbis. De azt is tudjuk, hogy ezek a környezeti előnyök mulandónak bizonyulhatnak, alapvetően két okból. Először is, a személyes viselkedés radikális változásaiból erednek, például az otthoni menedékből történő rendelés, ami csökkenti az utazást, viszont ez drasztikusan visszaveti a gazdasági tevékenységet. Másodszor pedig, a korlátozások megszűnése után sokan minden bizonnyal vissza fognak térni a „normál kerékvágásba”. Az a nagy kérdés, hogy mennyi személyes és gazdasági tevékenység fog visszaállni, és ez mit jelent bolygónk szempontjából. Úgy gondoljuk, hogy van lehetőség az éghajlati célok elérésének felgyorsítására, de nincs idő lazításra a meglévő politikák vagy célkitűzések elérésében.

Kockázatok és lehetőségek

A csökkenő áramigény és a kevesebb gyártás miatt az EU kibocsátás-kereskedelmi rendszerének (ETS) keretében a CO2 -kibocsátás 2020-ban várhatóan közel 400 millió tonnával csökken - derül ki az ICIS előzetes előrejelzéséből. Mégis, ahogy azt a korábbi válságok is megmutatták, ezek az átmeneti környezeti fejlesztések általában rövid életűek, anélkül, hogy társadalmunkban és gazdaságunkban szélesebb körű strukturális változások történnének. Míg az EU általában alacsonyabb pályán tartja a kibocsátást a 2008-as pénzügyi válság óta, a globális kibocsátás csak ideiglenesen esett vissza ebben az időszakban, mielőtt gyorsan visszatért volna rekordmagasságokba ¹ .

Ha a fogyasztás és a termelés körüli gazdasági ösztönzők és jogi követelmények változatlanok maradnak, a vállalkozások és az állampolgárok azokat a (túl)fogyasztási gyakorlatokat fogják alkalmazni, amelyek a környezetszennyezés és az erőforrások kimerülésének fenntarthatatlan szintjéhez vezettek.

Ezenkívül az egészségügyi és a kapcsolódó gazdasági kérdések kezelésének égető problémája a „bezárások” veszélyét rejti magában: rövid távú gazdasági megoldások, amelyek elősegítik a hagyományos iparágak és technológiák előmozdítását, ami több évtizedig késleltetheti az éghajlatváltozás elleni küzdelem előrehaladását. Mivel az állami vezetők a jelenlegi válság fényében felülvizsgálják a prioritásokat, kritikus fontosságú, hogy a fenntarthatósági célok továbbra is beépüljenek a stratégiai menetrendbe.

Európának az elmúlt évtizedben sikerült strukturálisan csökkentenie a CO2-kibocsátását  a szabályzatok, a technológiai fejlődés és a változó fogyasztói preferenciák kombinációjának köszönhetően. Bár az előrelépés nem olyan gyors, mint reméltük, a stabil csökkenés azt mutatja, hogy a kibocsátáscsökkentés nagyszabású programok létrehozásával és merész politikai döntésekkel elérhető.

A politikai döntéshozóknak rövid távon egyértelműen a jelenlegi egészségügyi válsággal kell megküzdeniük. Mindemellett a fenntartható és élhető Európa, mint hosszú távú prioritás továbbra is elsődleges. Ursula von der Leyen Bizottsága az EU Zöld Megállapodását helyezte Európa jövőre vonatkozó céljainak középpontjába. A COVID-19 előtt a Bizottság célja az volt, hogy 2050-ig Európát karbonsemleges kontinenssé tegye. Félre kellene most tenni ezt a törekvést? Egyáltalán nem. Valójában lehetőség nyílt ennek az EU-stratégiának a felgyorsítására.