USA -magyar adóegyezmény felmondása: mi lesz veletek expatok?

Kevesebb, mint fél év van hátra és hatályát veszti az USA-Magyarország között kötött adóegyezmény, miközben új egyezmény nincs a láthatáron. Az okok keresése és a jövőbeli egyezménybe vetett reménykedés helyett célszerűbb azt vizsgálni, hogy milyen realitással nézhetünk szembe 2024. január 1-jétől.

AzEY szakértői több részes cikksorozatban veszik sorra, előbb a magánszemélyeket, aztán a társaságokat érintően, hogy milyen hatással lehet az egyezmény nélküli állapot a határon átnyúló jövedelmi viszonyokra. A magánszemélyek vizsgálata során jelen cikkben egy eddig kevésbé tárgyalt személyi körről, az ún. expatokról ejtünk szót.         

A rövidítés az angol „expatriate” (áttelepült) szóból származik, és olyan külföldi munkavállalókat értünk alatta, akik jellemzően hosszabb időszakra áttelepülnek idegen országba – általában magasabban kvalifikált vállalati közép-, vagy felsővezetői kör. Két formája lehet, egyik esetben megtartják az eredeti kiküldő országbeli munkaszerződésüket, annak keretében érkeznek a fogadó céghez, tipikusan a helyi leányvállalathoz és a küldő vállalattól kapják a fizetésüket. Ez a szűkebb értelemben vett expat kategória, magyar megfelelője a kiküldetés. Másik esetben az eredeti munkaszerződés szünetel, és a leányvállalattal munkaszerződést köt az expat, ami által a fogadó országban gyakorlatilag a helyi munkavállalókkal azonos státuszba kerül – függetlenül az állampolgárságától. A helyi leányvállalattól kapja így a fizetést is. 

Az adózási pozíciók a fentiek, illetve az expat adóügyi illetősége miatt eltérhetnek; s így minden esetben egyedi vizsgálatot igényel, hogy a munkabér utáni közterheket hol kell végül ténylegesen megfizetni, és az adózásnak hol, milyen adminisztrációs terhe merül fel. Ugyanakkor minden expatnak az az érdeke, hogy a külföldi munkavégzés alatt is az eredeti országában legyen folyamatosan, megszakítás nélkül biztosított, és a járulékfizetési kötelezettséget is oda teljesítse, hiszen az ellátásait, főleg a nyugellátást csak így tudja maximalizálni mind szolgálati idő, mind a járadékalap meghatározása során. Ezért az adózási érdek szembe is kerülhet a biztosítotti státuszhoz fűződő érdekkel.  

Áttérve az egyezmény alatti és utáni helyzetre, érdemes emlékezni arra, hogy az egyezmény jelenlegi rendelkezései az adó megállapítása tekintetében 2023. december 31-éig még alkalmazhatók, azaz első alkalommal a magánszemélyek 2024. évben szerzett, főszabály szerint 2025. május 20-ig bevallani szükséges jövedelmei esnek el az egyezmény nyújtotta védelemtől.

Az EY Személyügyi Tanácsadás üzletágának szakértői a változások kapcsán összegyűjtötték azokat a legfontosabb területeket, amikre különösen érdemes odafigyelni.

Az adóügyi illetőség lényege az, hogy minden állam különböző ismérvek valamelyike alapján (pl. állampolgárság, állandó lakóhely, szokásos tartózkodási hely, létérdek központja) belföldi illetőségűnek nyilvánítja a magánszemélyt, és a belföldi illetőségű magánszemélyek összes jövedelmét (világjövedelmét) adóztatható jövedelemmé nyilvánítja. Nincs jelentősége annak, hogy a jövedelmet hol szerezték, honnan származik a forrása és hol használják, költik el. Ezen felül a belső jog alapján a külföldi illetőségű magánszemélyeknek is van korlátozott adókötelezettsége olyan jövedelmét érintően, mely a jövedelemszerzés helye alapján belföldről származik (forrásadóztatás elve). 

Az egyezmény eddig abban segített, hogy ha a két érintett államban is megvalósul valamelyik ismérv (tehát a magánszemély illetőségű válik mindkét érintett országban), akkor melyik alapján kell a magánszemély belföldi illetőségét megállapítani (az USA-magyar adóegyezmény szerint elsősorban az állandó lakóhely vagy létérdekek központja vagy szokásos tartózkodási hely alapján). 

Mivel az egyezmény hatályát veszti, 2024. évtől mindkét állam belföldi illetőségűnek fogja tekinteni pl. azt az USA állampolgárt, akinek a szokásos tartózkodási helye Magyarországon lesz, és főszabályszerűen igényt tarthat az összes jövedelmének adójára.

Azaz jövő évtől kizárólag a magyar személyi jövedelemadó törvény (Szja. tv.) alapján kell megítélni azt, hogy ki magyar adóügyi illetőségű, ami elsősorban az állampolgárságon alapul, de a 183 napot meghaladó szokásos tartózkodási hely is létrehozza a belföldi illetőséget.

Ami pedig a forrásadóztatást illeti, a nemzeti jogot mindig felülíró adóegyezmény alapján az adóztatási jog szintén főszabályszerűen az illetőség államát illeti meg, kivéve, ha a munkát a másik államban végzik, azaz az egyezmény felmondása nem változtat azon, hogy az adófizetési kötelezettség – általános esetben – a fogadó országban teljesítendő továbbra is. Ugyanakkor az Egyezmény az illetőség és a munkavégzési hely miatt előálló az ún. mentesítési szabállyal kezeli is a kettős adóztatási helyzetet. Az adóztatni jogosult állam vagy beszámítani engedi a munkavégzés helye szerinti államban megfizetett adót (USA), vagy a munkavégzés helye szerinti jövedelmet kiveszi az adóalapból (HU).

Az egyezmény felmondása tehát három szinten is befolyásolhatja az érintett magánszemélyek helyzetét: 

• egyrészt belföldi illetőségük keletkezhet mindkét államban, s így világjövedelmük adókötelessé válik mindkét államban,
• másrészt az eddigi állapothoz képest az illetőség országa mellett kialakulhat a jövedelemszerzés országa szerinti adóztatás eddig mentesített helyzetekben is, azaz többes illetőség nélkül is kettős adóztatási helyzet állhat elő, 
• harmadrészt megszűnik az az egyezményes mentesítés, mely ezt a kettős adóztatási helyzetet feloldja.

Ugyanakkor a nemzeti jog maga is kezeli valamilyen szinten – bár az egyezményhez képest némileg kedvezőtlenebbül – a kettős adóztatási helyzetet, a beszámítás lehetőségével. Az érintettek az USA-ban igazoltan bevallott és megfizetett adó 90%-nak a beszámítására vonatkozó szabály alapján csökkenthetik – meghatározott feltételek fennállása esetében –adókötelezettségüket.  

Megnő a jelentősége az adóbeszámítás időzítésének is, mivel az Egyesült Államokban befizetett adó időzítése (a magyar adóbevallás benyújtása előtt vagy után) befolyásolhatja, hogy milyen adózási kötelezettségei lesznek Magyarországon. 

Nézzük mit jelent mindez a kiküldetés iránya szerint. 

A magyar kifizető által alkalmazott munkavállaló USA-ban teljesített kiküldetése során kapott munkabérének adóztatására az USA igényt fog tartani, akár illetőségi alapon, vagy – ha a tartózkodása nem éri el ez ehhez szükséges időtartamot – mert a területén végzik a munkát. Eközben állampolgársági elven a magyar állam is adóztathatja a belföldi illetőségű adózóját.  

Mivel az USA-ban adóköteles jövedelemre nem lesz a továbbiakban alkalmazható az egyezmény alapján meghatározott mentesítés, ezért, bár év közben magyar adóelőleg nem fizetendő (függetlenül attól, hogy magyar kifizető a juttatás kifizetője), amennyiben az USA minősül a tevékenységvégzés szokásos helyének, a személyi jövedelemadót az év végi adóbevallás benyújtásának határidejéig meg kell fizetni. 

Adminisztratív szempontból ezért jelentősége van az időzítésnek is, vagyis annak, hogy az amerikai adót mely időpontban fizeti meg az érintett, hiszen előfordulhat, hogy erre az adott adóévre vonatkozó magyar adóbevallás benyújtásáig nem kerül sor. Ebben az esetben az adót be kell vallani, az USA-ban történő adófizetés után pedig önellenőrzés nyújtható be, a kettő közötti időtartamra pedig érdemes lehet fizetési halasztást kérni.

Ugyanilyen logika mentén, ha egy amerikai kifizetővel munkaviszonyban álló magánszemély Magyarországon teljesít kiküldetést és itt végez munkát, belföldi adókötelezettsége merül fel, akár illetőségi alapon, vagy azért, mert a jövedelemszerzés helye belföld. Eközben állampolgársági elven az USA is adóztatja a munkajövedelmet. Ezért a hazai személyi jövedelemadót, és így az adóelőleget is a magánszemélynek be kell vallania és meg kell fizetni, és azt majd az USA-ban lehet beszámítani az ottani lokális szabályok alapján.

Ami a társadalombiztosítást illeti, sajátságos helyzet, hogy miközben jövőre már nem lesz adóegyezmény a két ország között, a 2015. évben kihirdetett USA-magyar szociális biztonságról szóló egyezmény továbbra is hatályban marad, mert azt nem mondta fel senki. 

Az egyezmény lényege a bevezetésben említetteknek megfelelően az, hogy bár főszabály szerint annak az államnak a társadalombiztosítási szabályai vonatkoznak a munkavállalóra, amelynek területén a munkát végzik, ám éppen a kiküldetés esetén (ha az nem haladja meg az 5 évet), a küldő ország szerinti társadalombiztosítási szabályok vonatkoznak a munkavállalóra, mintha a munkavégzés helye nem is változott volna meg. Sőt, egy kiegészítő szabály alapján ez egy USA anyavállalat által magyarországi leányvállalathoz kiküldött munkavállalóra akkor is vonatkozhat bizonyos feltételek mellett, ha a leányvállalat munkaszerződést köt, és a tengerentúli munkaszerződés emiatt szünetel, tehát az USA biztosítás folytonos maradhat ilyen esetben is. 

Az adóegyezmény felmondása tehát a biztosítási és így járulékfizetési kötelezettségeket közvetlenül nem érinti, így a kiküldötteknek, akik Magyarországon tevékenykednek, az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés érdekében Magyarországon továbbra is szükséges lesz az egészségbiztosítási szervvel vagy privát biztosítóval egészségügyi ellátására jogosító szerződést kötni magyarországi tartózkodásuk alatt, feltéve, hogy a USA-ban maradnak biztosítottak a kiküldetés során.  

Komoly változások jönnek tehát, de még nem késő felkészülni 

Ha egy magánszemélynek amerikai és magyar érintettsége is van, akár az adóügyi illetősége, akár a jövedelemszerzés helye alapján (például mert mindkét országban dolgozik vagy rendelkezik befektetéssel), érdemes megvizsgálni, hogy jövőre hogyan alakul az adófizetési kötelezettsége és adóterhe.

A munkaviszony alapján járó hosszú távú ösztönző programokból származó juttatások esetében is feltétlenül fontos megvizsgálni a következményeket, amennyiben a részvényre vagy opcióra való jogosultság megnyílás 2024. január 1. után történik.

A cikksorozat következő részét a munkavállalói értékpapír-juttatásokból és nyugdíjprogramokból származó, valamint a külön adózó jövedelmekkel folytatjuk.