Egyszerűsödik a harmadik országból érkezett munkavállalók kiküldetése az Európai Gazdasági Térségen belül

Változott az A1 igazolás kiállításának magyar gyakorlata a harmadik országból érkezett munkavállalók Európai Gazdasági Térségen (EGT) belüli kiküldetésekor az Európai Unió Bíróságának (EUB) és a magyar bíróságok közelmúltbeli döntéseinek értelmében.

Korábban az illetékes hatóság[1] a magyar lakóhely hiányára hivatkozva nem, vagy csak hosszas eljárás után állította ki a Magyarországon biztosított, de harmadik ország állampolgárságával bíró, az EGT-én belül kiküldött munkavállaló számára kritikusan fontos A1 igazolást.

Az EUB döntése értelmében viszont nem lehet elutasítani az A1 hatósági igazolás kiállítása iránti kérelmét, ha van magyarországi tartózkodási engedélye és idegenrendészeti hatóság által záradékolt szálláshely-bejelentő lapja a Magyarországon munkát végző, harmadik ország állampolgárságával rendelkező munkavállalónak, tehát „jogszerű lakóhellyel” rendelkezik Magyarországon és jogszerűen végez munkát a tagállamok területén. Ennek ellenére továbbra is előfordulhat, hogy a hatóság nem így jár el, és ebben az esetben mindenképpen érdemes tapasztalt tanácsadóval egyeztetni a jogorvoslati lehetőségekről.

Miért fontos az A1 igazolás?

Kiküldetés esetén a harmadik ország állampolgárságával rendelkező, Magyarországon foglalkoztatott munkavállaló magyarországi társadalombiztosítási jogosultságát akkor lehet bizonyítani egy másik EGT tagállamban vagy Svájcban, ha rendelkezik A1 igazolással.

Az uniós szabályok alapján az Európai Unióban munkát vállalók kizárólag egyetlen tagállamban lehetnek biztosítottak és egy tagállam társadalombiztosítási rendszerébe fizethetnek járulékot. A biztosítási kötelezettség főszabályként annak az országnak a jogszabályai szerint áll fenn, amelyikben a munkavégzés történik. Vannak viszont kivételek. Az egyik ilyen a kiküldetés. Ha ugyanis az EGT egyik tagállamában székhellyel rendelkező és ott gazdasági tevékenységet végző társaság egy másik tagállamba küldi dolgozni a munkavállalóját, akkor a fogadó ország hatóságai felé igazolni kell, hogy a munkavállaló a küldő országban marad biztosított. Ennek a bizonyítására hivatott az A1 igazolás. Harmadik ország állampolgára esetén ez csak akkor igényelhető, ha a munkavállaló jogszerű lakóhellyel rendelkezik valamely EU-tagállamban. Bár Svájc nem része az EGT-nek, de részese a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló rendeletnek, ezért az ismertetett szabályozás alkalmazható az ő vonatkozásukban is.

Mit jelent pontosan a „jogszerű lakóhely?”

Az EUB 2019-ben, az úgynevezett Balandin-ügyben hozott ítéletében értelmezte először azt a rendeletet, amely a harmadik országbeli állampolgárok jogállását szabályozza az Európai Unióban. Később egy magyarországi társaság ügyében lefolytatott eljárás során ugyanerre az ítéletre hivatkozott, és megállapította, hogy a "jogszerű lakóhely" fogalmát Magyarországnak egységesen kell értelmeznie az Európai Unióban követett értelmezéssel, az általános szabályokat és célokat figyelembe véve.

Az EUB azt a következtetést vonta le, hogy a jogszerű lakóhely meghatározásában nem döntő sem valamely tagállam területén való jelenlét időtartama, sem az, hogy a szokásos érdekeltségi központ valamely harmadik országban található.

Mit jelent ez a gyakorlatban?

Az a körülmény, hogy az érintett munkavállalók az idegenrendészeti hatóság által záradékolt szálláshely-bejelentő lappal rendelkeznek, azt jelzi, hogy ők a magyar jogban Magyarországon jogszerű lakóhellyel rendelkeznek, s így jogosultak lehetnek A1 igazolásra.

Az említett esetben a Veszprémi Törvényszék egy 2022-es ítéletében a fentiekkel összhangban megerősítette, hogy a munkavállaló érdekeltségi központjára vonatkozó kérdéseket nem lehet feltenni, ezeket a körülményeket jogszerűen nem vizsgálhatja a hatóság.

Az ítélet szerint a hatóságnak tehát – ellentétben az eddigi gyakorlattal - nem azt kell vizsgálnia, hogy az igazolt szálláshely megfelel-e a lakóhely fogalmának, hanem azt, hogy az igazolt szálláshely megfelel-e a vizsgált rendeletben megfogalmazott „valamely tagállam területén jogszerűen rendelkeznek lakóhellyel” uniós jogi fogalomnak a 883/2004/EK rendelet 1. cikkében szereplő „lakóhely” fogalma alapján.