Jogalap és jogalkotási forma

Az uniós alapjogszabályok Alapszerződés 189. cikke szerint az űrtevékenységek jogi szabályozása kizárólagos tagállami hatáskör, azokat az EU nem harmonizálhatja közvetlenül. Ennek ellenére a Bizottság az egységes belső piacra hivatkozva a 114. cikk (belső piaci jogszabályok) jogalapra építi az űrtevékenységek szabályozását, áthidalva a jogi akadályokat.

A tervezet „rendelet” formájában javasol uniós jogi aktust, amit az Európai Parlament és a Tanács tárgyal meg az ún. rendes jogalkotási eljárásban. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy az új szabályozás – ha elfogadják – közvetlenül kötelező lesz minden tagállamra. A Bizottság kijelentette: a nemzeti szabályok közti különbségek és azok a belső piac zavartalan működését veszélyeztető hatásai indokolják a közös uniós szabályozást.

A javasolt uniós űrszabályozás három fő pilléren nyugszik (biztonság, reziliencia, fenntarthatóság), és számos konkrét előírást tartalmaz. Itt csak a legfontosabb tartalmi pontokat emeljük ki:

Kötelező erő és gyakorlati hatás

A javaslat rendeletként kötelezővé tenné az új szabályokat minden tagállam számára: a tervezet szerint a véglegesen elfogadott űrtörvény 2030. január 1-jétől lépne hatályba, és közvetlenül kötelezővé válik minden tagországra. Ez annyit jelent, hogy az Európai Parlament és a Tanács által véglegesített szabályok nélkül is alkalmazni kell őket, hasonlóan például a versenyjogi szabályokhoz.

A gyakorlatban a tagállamoknak ki kell jelölniük egy-egy illetékes nemzeti hatóságot az űrtevékenységek felügyeletére és az engedélyezési eljárások lefolytatására. Az ipari szereplőknek pedig össze kell hangolniuk tevékenységüket: az EU-n belül működő minden űrüzemeltetőnek engedélyt kell kérnie, be kell tartania az új biztonsági, kiber- és környezetvédelmi előírásokat, és adatnyilvántartást kell vezetnie. 

Összefoglalva: a szabályozás alkalmazása kötelező, és a tagállamoknak át kell ültetniük a nemzeti jogukba a közös kereteket, a cégeknek pedig be kell tartaniuk az új előírásokat a működésük során.

Hatás a versenyképességre és együttműködésre

A közös uniós űrszabályozás bevezetése időszerű és fontos szakmai és versenypolitikai lépés. A Bizottság és a szakértők szerint az egységes jogi keret megszünteti egyes - jelenleg fennálló - piaci különbségeket és biztosítja a belső piac funkcióját: „tizenkét különböző tagállami űrtörvény harmonizálásával” az EU kiszámítható és versenyképes környezetet akar teremteni a cégeknek.

Ez növeli a tervezhetőséget és befektetési biztonságot az európai űripar számára. Ugyanakkor az uniós szabályok kiterjesztik a versenyfeltételeket: az EU-s előírások a más kontinensről érkező szereplőkre – így például az USA-ban működő műholdszolgáltatókra (mint a Starlink) – is vonatkoznak, amennyiben európai adatokat kínálnak. A távközlési és műholdas piac ily módon globálisan érdekelt, ezért a tervezet hatással lehet az EU-n kívüli vállalatokra is. Elemzők szerint az uniós szabályok arra törekednek, hogy az európai és amerikai értelmezések közelítsenek egymáshoz: az EU lényegében a „kötelező szabályozás” felé tolja el a globális diskurzust, szemben az USA által preferált önkéntes gyakorlatokkal.

A versenyképességre gyakorolt hatás kettős. Pozitívumként a közös szabályozás végig vitele egységes belső piacot teremt (különösen a kkv-k és új piaci belépők számára), és ösztönözheti az innovációt is azáltal, hogy stabil piaci kereteket ad. Ugyanakkor az új, szigorúbb elvárások – az ütközés-elkerülés, törmelék-kezelés, kiberbiztonság területén – kezdetben többlet erőforrást és fejlesztést igényelnek az üzemeltetőktől. 

Nemzetközi együttműködésben az EU új szabályozása együttműködésre ösztönözhet más űrhatalmakat is. Egyúttal az Európai Űrügynökséggel (ESA) és más partnerekkel való konzultációról rendelkezik a tervezet; a Bizottság bevonja az EUSPA-t, az ESA-t és az ipart a részletszabályok kidolgozásába. Ezáltal az uniós űrtörvény párhuzamosan szolgálja a hazai űripar megerősítését és a nemzetközi űrforgalom biztonságosabbá tételét.

Az EU-t képviselő szakpolitikusok hangsúlyozták, hogy a rendelet másodlagos célja az európai űripar versenyképességének növelése: az Elon Musk-féle Starlink példáját is említették, mondván, hogy bár az áttörést hozott, az EU számára biztonsági kockázatot jelent, amelyet közös szabályozással csökkenteni kell. Összességében az új űrtörvény hatalmas változásokat hozhat: megerősíti az EU stratégiai önállóságát az űrben, összehangolja a tagállami működést, ugyanakkor a szigorúbb közös előírások hatása a gyakorlati együttműködés kereteit is átrajzolhatja.

A cikk szerzője Bence Balázs, az EY-Parthenon űr- és védelmiipari szakértője.