Az ítélet alapvető megállapításai
Az EUB a szolgáltatás-ellenszolgáltatás közötti közvetlen kapcsolatra és az alátámasztó szerződéses dokumentációra helyezte a hangsúlyt.
Arra a megállapításra jutott, hogy az elvégzett transzferár korrekció nem minősül ellenérték fejében nyújtott szolgáltatásnyújtás ellenértéknek, mivel a felek közötti egyetlen jogviszony a 2004. évi megállapodás volt, melynek célja a Stellantis részére értékesített járművek transzferárának meghatározása az előre meghatározott nyereséghányad elérése miatt. Mivel a megállapodás egyetlen rendelkezése sem utal a felek között olyan jogviszonyra, amely szerint a Stellantis díjazás ellenében köteles lenne a megvásárolt járművek javítását elvégezni, és ilyen jogviszony fennállásra utaló egyéb bizonyítékot sem talált, az árkorrekció nem minősül a Stellantis részéről a gyártó részére nyújtott áfa hatálya alá tartozó szolgáltatásnak.
Azt is kiemelte, hogy mivel a korrekciót nem csak a javítási költségek, hanem a működési költségek is befolyásolják, ezért a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás közötti közvetlen kapcsolat megtörik. Vagyis, a díjazás jellege miatt még szolgáltatásnyújtás megléte esetében sem lehetne áfa hatálya alá tartozónak kezelni.
Nem adott egyértelmű választ - a korábbi várakozásokkal, és a főtanácsnoki véleménnyel szemben - arra a kérdésre, hogy a korrekció minősülhet-e a gépjárművek gyártótól történt beszerzési ára módosításának. Ennek megítélését a nemzeti bíróságra bízta azzal, hogy ha az úgy ítéli meg, hogy a kiigazítások a járművek beszerzése során fizetett ár utólagos módosításának minősülnek, akkor a főtanácsnoki indítvány szerint kell eljárnia. Ebből pedig az is következik, hogy egyes esetekben a korrekció minősülhet az eredeti termékértékesítési ár módosításának.