Mivel az egyes cégek méretükből és tevékenységükből adódóan szükségszerűen igen eltérő bérezési rendszereket alkalmaznak, az irányelv nem várja el, sőt a vállalkozások szabadságának meghagyása érdekében azt támogatja, hogy a nemzeti jogszabályok se határozzák meg konkrétan, hogy mik lehetnek az elfogadott bérértékelési rendszerek, pontosan milyen paraméterek szerint egyenlő értékű a munka, vagy kizárólag mik lehetnek az eltérő bérezést alátámasztó objektív kritériumok.
Jogszabályi előírások hiányában, az illetékes hatóságok részéről módszertani útmutatók kiadása lesz várható a könnyebb megfelelés támogatása érdekében. Elvárásaink szerint, a megvalósítás módját a jogalkotó a vállalatokra fogja bízni, akiknek a különböző kockázatok elkerülése érdekében mihamarabb érdemes megkezdeniük a felkészülésüket hiszen hónapokat vehet igénybe az, hogy a kötelezettségek teljesítéséhez elengedhetetlen béradatokat begyűjtsük, a munkaköröket összehasonlítsuk, definiáljuk és a megfelelő bérstruktúrát kialakítsuk.
Természetesen abban bízni lehet, hogy a jogalkotó tisztázni fogja, hogy a béregyenlőség vagy a bértranszparencia megállapításához szükséges díjazás fogalmába pontosan milyen bérelemeket kell figyelembe vennünk az adatszolgáltatásnál. A direktíva alapján minden pénzbeli és nem pénzbeli juttatást számításba kell venni, de számítunk olyan könnyítésre például, hogy kihagyhatók lesznek azok a bérelemek, amik minden munkavállaló számára egyenlő mértékben járnak (pl. Cafeteria juttatások, csoportos biztosítás, belsős kötelező tréningek).