A kötvény fontos szerepet játszhat a magyar vállalatok finanszírozási struktúrájában, mert hosszú lejáratú és jellemzően a futamidő végén egy összegben törleszthető, a hitelnél jóval szabadabban felhasználható forrást biztosít a kibocsátó számára.
A forrásköltséget a vállalat minősítésének az eredménye, a kupon mértéke és a kötvény kibocsátási árfolyama határozza meg. A sikeres kötvénykibocsátáshoz azonban számos üzleti és jogi kritériumnak is meg kell felelnie a társaságoknak.
Ráadásul az sem mindegy, hogy a menedzsment hitelesen tudja-e bemutatni céljait egy nemzetközi hitelminősítő előtt. Érdemes ezért olyan tanácsadóhoz fordulni, aki a regisztrációtól, a finanszírozási struktúra kialakításán át egészen a kibocsátásig segíteni tudja a cégeket.
A Prospektus Rendelet júliustól hatályba lépő számos rendelkezése érinti a kibocsátók felelősségét a kötvényekhez készített dokumentáció tartalmát érintően, ezért nem érdemes megspórolni a jogi és pénzügyi átvilágításra fordított időt és pénzt, különösen annak fényében, hogy hosszú lejáratú, biztosítatlan kötvények kibocsátásáról van szó.
A Magyar Nemzeti Bank programjába az a kötvény kerülhet be, amelynek kibocsátási mennyisége eléri az egymilliárd forintot, eredeti futamideje három és tíz év között van, névértéke legalább 100 ezer eurónak megfelelő forintösszeg és legalább B+ minősítéssel rendelkezik.