Kilépnek vagy kik lépnek?

A nagy dolgozói elvándorlás küszöbén állunk.

Akoronavírus-járvány alatt sokan átértékelték az életüket. Ez pedig oda vezetett, hogy az emberek kevésbé ragaszkodnak a munkahelyükhöz. Az EY több mint 1.500 munkáltató és 17.000 dolgozó bevonásával készült nemzetközi kutatása szerint egyre többen vannak azok, akik még idén felmondanának, ha nem elégedettek a körülményekkel, amit ma leginkább a fizetésük határoz meg. 

Megállítható-e a tőlünk Nyugatra már megindult nagy vándorlás, a „Great Resignation”?

A világjárvány teljesen új helyzet elé állította a munkáltatókat és munkavállalókat egyaránt. Az elmúlt két évben dolgoztunk otthonról, az irodából vagy hibrid rendszerben és sokszor nem lehetett tudni, mire lesz lehetőség a következő hónapban. A helyzet egyik pozitív oldala, hogy az otthoni online videókonferenciákon keresztül kicsit jobban megismerhettük a munkatársak mindennapi életét és a vezetők emberi oldalát is. Kiderült, hogy a főnök is szülő vagy kutyatulajdonos. Épp úgy, mint bármelyikünk. Ezzel párhuzamosan hozzászoktunk a bizonytalansághoz és az önállósághoz, amivel rohamos mértékben emelkedett az „employee empowerment” vagyis a dolgozók ereje és szava a cégen belül. 

Épp ezért ma már ott tartunk – és ezt a nemzetközi trendek, valamint a kutatás is igazolja, hogy azoknál a cégeknél, amelyek nem reagálnak megfelelőképpen a dolgozó igények átalakulására akár felmondási hullám is indulhat. De, mik ezek az elvárások?

Lehet elég magas a fizetés?

A munkaerő vándorlása nem napjainkban kezdett élénkülni. A valaha 20-30 évig is egy helyen karriert építő kollégák már 3-4 évente új munkahely után néznek és a következő években ez gyorsulhat fel még inkább, ami nagyon nagy kihívások elé is állíthatja a cégeket. 

Az új pozíciót keresők esetében a váltás fő okai:

• magasabb fizetés (35%)
• rugalmas munkavégzés (32%)
• a karrier előmozdítása (25%)

A felmérésünkben megkérdezettek 43 százaléka 12 hónapon belül felmondana, a fiatalabb korosztálynak számító Y és a Z generáció tagjainak pedig közel a fele (48%) nyitott arra, hogy továbbálljon. A beosztottak nagy része (42%) szerint elsősorban béremeléssel lehetne az elejét venni a munkahelyi fluktuációnak, ezzel azonban csak minden ötödik (18%) munkaadó ért egyet. 

Hogyan látják a helyzetet a munkáltatók?

A válaszadók egyötöde (21%) szerint a készségfejlesztés lehetőségeinek javítása segíthet a munkaerő ingadozásának kezelésében. A foglalkoztatók 58 százaléka fontosnak tartja, hogy a rendelkezésre álló munkaerőt, tudást és képességeket a jövőbeli üzleti igényekhez igazítsa és ehhez megfelelő stratégiával is rendelkezzen. 

Emellett közel háromnegyedük (74%) kész volna akár más országokból származó munkavállalókat alkalmazni, azt is lehetővé téve, hogy bárhonnan dolgozzanak, ha kritikus vagy hiányzó készségekkel rendelkeznek. A home office világszintű elterjedése ellenére ugyanakkor a foglalkoztatók közel negyede (22%) szeretné, ha a beosztottak a teljes munkaidőt az irodában töltenék. 

Megújuló munkahelyek

A kutatás arra is kitért, hogy egyes vállalatok hogyan voltak képesek a jelenlegi helyzetben is erősíteni a szervezeti kultúrát. Ők ezt leginkább azzal érik el, hogy összehangolják a vezetőik gondolkodását a cég legfontosabb ügyeit és stratégiáját illetően (94%), illetve, hibrid munkavégzésre álltak át (90%), valamint nagyobb önállóságot és felhatalmazást adnak a munkavállalóiknak (44%).  

Jó példák tehát már látszanak a piacon, amit egyre több cégnek kell majd követnie. Az ugyanis határozottan látszik, hogy a munkavállalók nem fognak hezitálni, ha az igényeik nem találkoznak a valósággal. Ahhoz pedig, hogy a folyamatos fluktuációt meg lehessen előzni stratégiai fontosságú feladataként kell tekinteni nem csak az új kollégák felvételére, de a cégnél dolgozó alkalmazottak megtartására is. Ez pedig ma nehezebbnek tűnik, mint bármikor.