Tőzsdei együttműködés a CEE régióban: növekedési potenciál vagy kihasználatlan lehetőség?

A közép‑kelet‑európai tőkepiacok paradox helyzetben vannak: miközben a régió növekedési potenciálját senki nem vitatja, a nemzetközi befektetői térképen továbbra is alulsúlyozott szerepet töltenek be. Mi áll ennek a hátterében – és milyen lépések vezethetnek valódi felzárkózáshoz? Erről beszélgetett az EY Agenda podcast legújabb epizódjában Tóth Tibor, a Budapesti Értéktőzsde vezérigazgatója, Szalay-Berzeviczy Attila, a Budapesti Értéktőzsde korábbi elnöke, valamint Molnár Péter, az EY partnere. Az adást Ölvedi Tímea, az EY szenior menedzsere moderálta.

Strukturális hátrányok: a méret és a likviditás dilemmája

Az epizód egyik központi üzenete, hogy a régió versenyhátrányai nem átmenetiek, hanem rendszerszintűek. A piacok fragmentáltsága és a korlátozott méret következtében kevés a megfelelően likvid, nagy vállalat – márpedig a globális befektetők döntéseit alapvetően ezek a tényezők befolyásolják.

Szalay-Berzeviczy Attila szerint a tőkepiacok világában a méretgazdaságosság meghatározó: a CEE régió tőzsdéi viszont jóval kisebbek a nyugati-európaiaknál és észak amerikaiaknál, ráadásul itt a jelentős kapitalizációjú vállalatok száma is limitált.

Finanszírozási modell: miért nem a tőkepiac az első választás?

A régió sajátosságai nemcsak a piac szerkezetében, hanem a vállalati gondolkodásban is megjelennek. A beszélgetés résztvevői egyetértettek abban, hogy a bankfinanszírozás továbbra is domináns szerepet játszik, miközben a tőkepiaci forrásbevonás gyakran háttérbe szorul. 

Molnár Péter rámutatott: ez egyszerre történelmi örökség és fejlettségi kérdés, de legalább ennyire fontos a pénzügyi kultúra szerepe is. A valóság sok esetben az, hogy a vállalatok finanszírozási döntéseiben előbb jelenik meg az állami támogatás, majd a bankhitel – és csak ezt követően kerül szóba a tőkepiac.

Ez a dinamika nemcsak a piac fejlődését lassítja, hanem önmagát erősítő ciklust is létrehoz: a korlátozott kereslet miatt a tőkepiac kevésbé mélyül, ami tovább csökkenti a vonzerejét.

Integráció: kényszer vagy lehetőség?

A megoldási irányok között kiemelt szerepet kap a regionális együttműködés kérdése. A tőkepiacok integrációja – akár közös platformok, akár szabályozási harmonizáció révén – képes lehet a likviditás koncentrálására és a nemzetközi láthatóság növelésére.

A nyugat‑európai példák ezt alátámasztják, ugyanakkor a beszélgetés résztvevői árnyaltabb képet rajzoltak.

Szalay‑Berzeviczy Attila hangsúlyozta, hogy a Euronext sikere nem egy központosított, Párizs által dominált integráción alapul. A modell lényege, hogy a helyi tőzsdék megtartják szerepüket a lokális vállalatok bevezetésében, miközben a kereskedés egy közös platformon zajlik. Ez lehetővé teszi a likviditás koncentrálását, miközben versenyképes marad a tengerentúli legnagyobb tőzsdékkel szemben.

„Stratégiai válaszok: tudatos építkezés több szinten”

A magyar piac kapcsán Tóth Tibor nemcsak a kihívásokról beszélt, hanem egyértelmű stratégiai válaszokat is megfogalmazott. Kiemelte, hogy a Budapesti Értéktőzsde új stratégiája három kulcsterületre épül:

• a tőkepiaci infrastruktúra vertikális integrációjára
• a működés horizontális bővítésére,
• valamint a technológiai alkalmazkodásra.

Ez a megközelítés túlmutat a klasszikus tőzsdei működésen: célja nemcsak a hatékonyság növelése, hanem új piacok és bevételi források bevonása is – például az energiapiacok irányába történő nyitással.

Tóth Tibor hangsúlyozta azt is, hogy a gyorsan változó gazdasági és technológiai környezetben a stratégiai gondolkodásnak is rövidebb ciklusokban kell működnie – ennek megfelelően a BÉT már egy hároméves, rugalmasabb stratégiai keretrendszer mentén tervezi jövőjét.

Összefoglalás

A beszélgetés egyik fő üzenete, hogy a tőkepiacok fejlődése nem kizárólag intézményi vagy szabályozási kérdés. Legalább ennyire múlik azon, hogy a vállalatok és a befektetők hogyan gondolkodnak a növekedésről, a kockázatról és a finanszírozásról.

Hallgassa meg a teljes EY Agenda epizódot, és ismerje meg részletesen:

• mely együttműködések hozhatnak gyors, kézzelfogható eredményeket („low hanging fruit”),
• hogyan változtathat egy esetleges piaci felminősítés a befektetői hozzáálláson,
• és milyen szerepet játszhatnak a bankok a jövő tőkepiaci modelljében.