Négy friss uniós ítélet azt mutatja be, hogy a költségek, az árfolyam, a kapcsolt vállalkozások szerepe és a benyújtott adatok minősége is befolyásolhatja a dömpingkülönbözetet, így végső soron az alkalmazandó vám mértékét.
Az Európai Unió kereskedelempolitikai védelmi eszközökkel léphet fel, ha egy vizsgálat szerint valamely, EU-n kívülről érkező terméket a származási országban alkalmazott normál értéknél alacsonyabb áron hoznak forgalomba az uniós piacon, és az import kárt okoz az uniós iparnak. Az Európai Bizottság ilyen esetben dömpingellenes vámot vethet ki, amely az importőr számára közvetlen többletköltséget, az exportőr számára pedig piacra jutási és versenyképességi kockázatot jelenthet.
A vám alapjául szolgáló dömpingkülönbözet meghatározása azonban nem egyszerűen két ár összevetése. A Bizottságnak az exportárat és az exportáló országra meghatározott normál értéket összehasonlítható szintre kell hoznia, ezért különböző korrekciókat alkalmazhat, illetve költség-, nyereség- és referenciaadatokat is figyelembe vehet.
A 2026 szeptemberében meghozott négy uniós bírósági ítélet ezeknek a korrekcióknak és bizonyítási kérdéseknek a határait pontosítja. Az alábbiakban az egyes döntések gyakorlati üzeneteit, a számlázott áron túl vizsgálható tényezőket, valamint az importőrök és exportőrök legfontosabb felkészülési szempontjait foglaljuk össze.