Vagyoni értékű jogok és opciók
A tervezett szabályozás részletesen kezeli az olyan vagyoni értékű jogokat, mint a haszonélvezet, a használati jog, a földhasználat, az üzembentartói jog vagy az építményi jog. E jogok értékét főszabály szerint az illetéktörvény szabályai alapján kell meghatározni, míg az építményi jog esetében a szokásos piaci érték az irányadó.
Az opciós és hasonló jogok értékelése többlépcsős rendszerben történik: elsődlegesen piaci ár, ennek hiányában pénzügyi intézményi érték, összehasonlítható ügylet vagy független szakértői értékelés alkalmazható. Az adóalapban az opció szokásos piaci értéke és a törvény szerint meghatározott belső értéke közül a magasabb összeget kell figyelembe venni. A szabályozás külön rendelkezik az opciós kötelezettek által elszámolható tartozásokról, valamint kizárja bizonyos, személyes teljesítménytől függő vagy már más eszköz értékében megjelenő opciók figyelembevételét. A cél, hogy az adóalap a jogok valós gazdasági értékét tükrözze.
A vagyonkezelési konstrukciók adóztatása
Önálló vagyonkezelési adóalanynak minősül a bizalmi vagyonkezelési jogviszony alapján kezelt vagyon, a magánalapítvány, valamint az ezekkel azonos vagy hasonló rendeltetésű, nem magyar jog alapján létrejött konstrukció. E vagyon adóztatása elkülönül a vagyonrendelő, a vagyonkezelő, az alapító, a csatlakozó és a kedvezményezett saját vagyonának adóztatásától.
Belföldi vagyonkezelési adóalany a magyar jog alapján létrejött konstrukció, továbbá az a külföldi konstrukció is, amelynek tényleges irányítási helye Magyarországon van. A tényleges irányítási helyének meghatározásakor azt kell vizsgálni, hogy hol hozzák meg ténylegesen a vagyonkezelési adóalany működésének egészére vonatkozó meghatározó stratégiai, irányítási és gazdasági döntéseket, önmagában a döntések formális jóváhagyásának, dokumentálásának vagy végrehajtásának helye nem meghatározó.
A belföldi vagyonkezelési adóalany adókötelezettsége a teljes belföldi és külföldi vagyonára kiterjed. A külföldi vagyonkezelési adóalanyt a magyarországi ingatlan, az ahhoz kapcsolódó vagyoni értékű jog, a magyar társasági részesedés, valamint a belföldi ingatlanvagyonnal rendelkező társaságban fennálló részesedés után terheli adó. Ha a vagyonkezelési adóalany belföldi minősége év közben megszűnik, adókötelezettségét a belföldi minőség megszűnését megelőző napon fennálló vagyoni állapot alapján kell megállapítani.
Különös figyelemmel kell lenni azon vagyonkezelési adóalanyok eseteire, melyek a jogszabálytervezet alapján kapcsoltnak minősülnek.
A kapcsolt vagyonkezelési adóalanyok az 1 milliárd forintos értékhatárt tárgyévenként együttesen csak egy alkalommal alkalmazhatják. Kapcsoltságot eredményezhet többek között az azonos vagyonrendelő, a vagyonrendelők hozzátartozói kapcsolata vagy kapcsolt vállalkozási viszonya. Az értékhatár a kapcsolt adóalanyok között megosztható, ehhez azonban azonos tartalmú nyilatkozat szükséges; ennek hiányában a tervezet alapján a törvény a vagyonkezelési adóalanyok létrejöttének sorrendje szerint osztja fel az értékhatárt.
A vagyonkezelési adóalanyoknak a törvényben meghatározott esetekben 30 napon belül bejelentést kell tenniük a NAV-hoz, és a bejelentés részeként többek között az azonosításukhoz, illetőségük megítéléséhez, képviseletükhöz, valamint a vagyonrendelők azonosításához szükséges adatokat is közölniük kell.
A nemzetközi struktúráknál külön vizsgálandók az adózási szempontból átlátható szervezetek. Ha egy partnership vagy más hasonló konstrukció az irányadó jog alapján adózási szempontból átlátható, a rendelkezésére álló vagyon nem önállóan, hanem közvetlenül a tagoknál vagy más résztvevőknél veendő figyelembe.
A vagyonkezelési adóalany adóalapjának megállapítása vagyonelemenként kell, hogy történjen a tervezet értékelési módszereinek megfelelően.