A Pénzügyminisztérium tájékoztatója több fontos gyakorlati kérdést tisztázott az új transzferár-rendelet kapcsán

A tájékoztató ugyanakkor a témában egy kedvező gyakorlati pontosítást is tartalmaz az ellenőrzést megelőző időszak vonatkozásában. Megerősíti, hogy az adózó az ellenőrzés megkezdéséig utólag is módosíthatja a transzferár-nyilvántartást, ha a később rendelkezésre álló piaci adatok vagy gazdasági körülmények alapján a korábban elkészített elemzés már nem tükrözi megfelelően a piaci viszonyokat. Ez különösen a benchmark elemzések esetében lehet releváns.

Szegmentáció és pénzügyi adatok: pontosabb iránymutatás az elvárt alátámasztásról

A tájékoztató több gyakorlati kérdésre is szigorú választ ad a szegmentáció kapcsán. Megerősíti, hogy a transzferár-elemzés alapjául szolgáló pénzügyi adatokat oly módon kell bemutatni, hogy azok egyértelműen visszavezethetők legyenek az adózó számviteli rendszerére és az alkalmazott szegmentációs logikára, valamint, hogy a szegmentációs kötelezettséget az összevonhatósági szabályokkal összhangban kell vizsgálni. Ez utóbbi alapján elvárás az össze nem vonható ügyletekhez kapcsolódó bevételek, költségek és eredmények egymástól elkülönített bemutatása. Emellett a szegmentációt úgy kell kialakítani, hogy a pénzügyi adatok teljeskörűen felosztásra kerüljenek, vagyis ne maradjanak nem allokált („maradvány”) tételek.

A pénzügyi adatok részletezettsége kapcsán a tájékoztató azt is egyértelműsíti, hogy nem feltétlenül szükséges az eredménykimutatás valamennyi sorának külön szegmentálása. Ugyanakkor rögzíti, hogy az adatoknak lehetővé kell tenniük az alkalmazott jövedelmezőségi mutató számításának ellenőrizhetőségét, mindamellett, hogy a szegmentált pénzügyi adatok összesített értékeit meg kell tudni feleltetni a társaság beszámolójában szereplő pénzügyi adatokkal.

A tájékoztató arra is rámutat, hogy külföldi tesztelt fél alkalmazása esetén is szükséges a megfelelően szegmentált pénzügyi adatok rendelkezésre állása. Mivel az ehhez szükséges információk sok esetben külföldi kapcsolt felektől vagy központi funkcióktól szerezhetők be, a szegmentációt célszerű nem kizárólag a dokumentáció elkészítésének időpontjában elvégezni, hanem már év közben megkezdeni a szükséges adatok, allokációs kulcsok és alátámasztó információk összegyűjtését. Ez kiemelt jelentőséggel bírhat azokban az esetekben, amikor a szükséges pénzügyi adatok megszerzése vagy egyeztetése hosszabb időt vesz igénybe, hisz végső esetben, egy esetleges ellenőrzés során az adózóknak erre mindössze három munkanap áll rendelkezésére.

Megtérülési mutatók: nem kizárólag a rendeletben definiált mutatók alkalmazhatók

A rendelet új elemként több jövedelmezőségi mutató definícióját is tartalmazza. A tájékoztató egyik fontos pontosítása azonban, hogy ezek rögzítése nem zárja ki más, szakmailag indokolt megtérülési mutatók használatát.

A tájékoztató tehát e tekintetben inkább a mutatók egységes értelmezésére és az adatszolgáltatás megfelelő kitöltésére helyezi a hangsúlyt, nem feltétlenül az alkalmazandó mutató választásának korlátozására.

Alacsony hozzáadott értékű szolgáltatások: a fogalmi kérdések tisztázása került előtérbe

A tájékoztató jelentős része foglalkozik az alacsony hozzáadott értékű szolgáltatások új szabályaival is.

Az új rendelet megszüntette a korábbi TESZOR-alapú megközelítést, és az OECD Transzferár Irányelvek logikájához közelítő fogalomrendszert vezetett be. A legfontosabb kérdések azzal kapcsolatban merültek fel, hogy mely szolgáltatások tekinthetők ténylegesen alacsony hozzáadott értékűnek.

A tájékoztató természetesen nem válaszol meg minden a témakörrel kapcsolatos nyitott kérdést, de kétségkívül ad további iránymutatást.

Rögzíti többek között, hogy a szolgáltatás független felek részére történő nyújtását nem elegendő pusztán a szolgáltatás megnevezése vagy a TEÁOR-besorolás alapján vizsgálni. A releváns kérdés az, hogy a független felekkel kötött ügyletek megbízható belső összehasonlító adatként (belső CUP-ként) felhasználhatók-e a kapcsolt ügyletek árazásának alátámasztására. Amennyiben igen, az ügylet nem kezelhető alacsony hozzáadott értékű szolgáltatásként.

A tájékoztató emellett részletesebb információt ad az „egyedi és értékes immateriális jószág” fogalmának értelmezésére vonatkozóan is, amely az alacsony hozzáadott értékű szolgáltatás egyik kulcsfontosságú feltétele. Ezzel a gyakorlatban könnyebben elhatárolhatók azok a szolgáltatások, amelyek valóban megfelelnek az egyszerűsített kezelés feltételeinek.

Szintén fontos pontosítás, hogy egy szolgáltatás minősülhet alacsony hozzáadott értékű szolgáltatásnak annak ellenére is, hogy az a szolgáltatást nyújtó társaság főtevékenysége. Ennek megfelelően akár egy SSC vagy egyéb csoporton belüli szolgáltatóközpont által nyújtott szolgáltatások is tartozhatnak ebbe a kategóriába, amennyiben a rendeletben meghatározott feltételek teljesülnek.

A tájékoztató azt is megerősíti, hogy két belföldi illetőségű kapcsolt fél közötti ügylet esetében az egyszerűsített helyi dokumentáció alkalmazása kizárólag 5%-os mértékű nettó haszonkulcs esetében lehetséges.

Hasznossági teszt: nem elegendő a szolgáltatás teljesítését igazolni

A tájékoztató talán legnagyobb figyelmet keltő része az úgynevezett „benefit test” kérdésköréhez kapcsolódik, ahol részletes iránymutatást kíván adni annak gyakorlati alkalmazásához. 

A tájékoztató szerint be kellene tudni mutatni, hogy a szolgáltatás milyen hiányzó kompetenciát vagy erőforrást pótolt az igénybe vevőnél, hogyan épült be annak üzleti folyamataiba, illetve milyen piaci alternatívát kellett volna igénybe venni a szolgáltatás hiányában.

A tájékoztató emellett a klasszikus transzferár szakmai kérdéseken túlmenően arra is utal, hogy a szolgáltatási költségek társaságiadó-alapban történő levonhatósága is ezen elvárások mentén vizsgálandó.

Az alátámasztáshoz elvárt dokumentáció vonatkozásában kifejezetten rögzítésre kerül, hogy a szerződések és számlák önmagukban jellemzően nem elegendők. A hasznosság alátámasztására a tájékoztató többek között riportokat, elemzéseket, prezentációkat, szakmai e‑maileket, tréninganyagokat, részvételi íveket, - IT szolgáltatások esetén - rendszerhasználati adatokat vagy munkaidő-nyilvántartásokat javasol összegyűjteni és megőrizni.

A tájékoztató egyértelműsíti továbbá, hogy a hasznossági teszt az alacsony hozzáadott értékű szolgáltatások, valamint a pénzügyi szolgáltatások esetében is szükséges.  

További pontosítások

A tájékoztató a fentieken túl több további területen is iránymutatást ad, így többek között:

• a transzferár-adatszolgáltatás adattartalmára és az egyes adatszolgáltatási kategóriák alkalmazására;
• a jövedelmezőségi mutatók és transzferár-modellek értelmezésére;
• az összehasonlító elemzések és adatbáziskutatások során alkalmazandó új követelményekre;
• a veszteséges vállalatok kizárására vonatkozó szabályokra;
• a tesztelt fél kiválasztásának szempontjaira;
• az összevonhatósági szabályok alkalmazására;
• a fődokumentumra (Master File) vonatkozó kötelezettségek és mentességi szabályok értelmezésére;
• valamint a dokumentáció megőrzési idejével kapcsolatos kérdésekre.

Mit érdemes most tenni?

• A 2025. évi transzferár-adatszolgáltatás felülvizsgálata indokolt lehet azon társaságok esetében, amelyek a 100 millió és 150 millió forint közötti ügyletértékű kapcsolt tranzakciókat nem szerepeltették az adatszolgáltatásban. Ilyen esetekben szükségessé válhat a társaságiadó-bevallás helyesbítése, ezzel együtt pedig az adatszolgáltatáshoz szükséges információk összegyűjtése, összehasonlító elemzés elkészítése.
• Érdemes áttekinteni azokat a helyi dokumentumokat is, amelyekre a társaság az új szabályozás alkalmazását választotta, és megvizsgálni, hogy azok valamennyi új tartalmi követelményt tartalmazzák-e.
• Amennyiben a 2025. évi dokumentációk még nem véglegesek, a dokumentációk lezárása és az esetleg szükséges módosítások elvégzése még az esetleges hatósági eljárások megindulása előtt különös jelentőséggel bírhat.
• A 2026. adóévtől kötelezően alkalmazandó szabályok miatt célszerű lehet már most megkezdeni a felkészülést a szegmentációs követelményekre, valamint stratégia döntést hozni a hasznossági teszt vonatkozásában a dokumentációs szint meghatározásával.
• Azoknál a társaságoknál, ahol jelenleg kérdéses az új előírásoknak való megfelelés – legyen szó a dokumentáció tartalmi elemeiről, a szegmentációs megközelítésről, a benchmark elemzésekről vagy a hasznossági teszt gyakorlati alkalmazásáról –, érdemes lehet időben felmérni a lehetséges kockázatokat és azonosítani a felkészüléshez elengedhetetlen feladatok körét.
• Több esetben a csoporton belüli adatigények és dokumentációs elvárások összehangolása is szükségessé válhat, különösen akkor, ha a magyar dokumentáció elkészítése külföldi központi funkcióktól vagy kapcsolt felektől származó információkra épül. A felkészülés során ezért hasznos lehet a csoportszintű érintettek korai bevonása és az elvárt információk körének előzetes egyeztetése. Az új szabályok gyakorlati alkalmazása kapcsán szerzett tapasztalatainkkal ezen folyamatok támogatásában is közre tudunk működni.