Az említettek csupán egy-egy szeletét jelenítik meg az éppen zajló, munkahelyeket alapvetően érintő változások sokaságának, s amelyek mentén sokan könnyelműen arra az álláspontra jutnak, hogy a humán munkaerő egyszerűen elveszíti jelentőségét. Az állítás azonban mélyebben vizsgálva egyáltalán nem tűnik megalapozottnak. A vállalati rendszerekben továbbra is meghatározó szerep hárul majd az emberi készségekre. A technológiai megoldások csupán eszközt nyújtanak a kor kihívásaira adott válaszokhoz. Beépítésük a társaság működésébe, alakításuk és optimalizálásuk még a cégek felépítésében alsóbb szinteken elhelyezkedők ismereteit is szükségessé teszi. A cégeknek fejlődniük kell ezen a területen, mert elkerülhetetlennek látszik, hogy ezen új kihívásokra adott válaszok megtalálásához a szervezetek a korábbiaktól eltérően tekintsenek alkalmazottaikra.
Arra van szükség, hogy az embereket ne csupán munkaerőként kezeljék. Társaikhoz és környezetükhöz fűződő teljes kapcsolatrendszerükre tekintettel kell lenni, vagyis teljes emberi ökoszisztémákban kell gondolkodnia a jövő vállalatainak.
Annak megértése szükséges, hogy az emberek, tartsanak bármely életszakaszukban, miként boldogulnak. Olyan egyensúlyt kell teremteni, amely biztosítja számukra a folyamatos tanulást és fejlődést, valamint biztosítja szükséges ismereteik megszerzését. Emellett pedig éreztetni kell feléjük, hogy egy olyan rendszerhez tartoznak, amelynek céljai túlmutatnak az alapvető funkcionális szükségletek kielégítésén.
Hogy ebben a folyamatban mely készségek lesznek a legfontosabbak, amelyet a szervezetek és az alkalmazottak is a legértékesebbnek tartanak ma még csak körvonalazódnak. Az viszont valószínűsíthető, hogy a kreativitás és az empátia két meghatározó pillér lehet a jövő munkavállalói számára. Amennyiben ez a nézet megalapozottnak bizonyul, akkor a vállalatoknak hozzá kell járulniuk utóbbiak felszínre kerüléséhez. Már csak azért is, mert ezek olyan emberi jellemzők, amelyeket óriási erőfeszítésekbe kerül szintetizálni és automatizálni, vagyis helyettesíteni. Mindez egyben azt is jelenti, hogy az emberi munkaerő hosszú ideig megkerülhetetlen lesz.
Javasoljuk, hogy a szervezetek:
- Inspiráljanak – fedezzék fel az egyének inspirációjának új módszereit.
- Tanuljanak – be kell építeni a folyamatos tanulást és a fejlődő oktatási stratégiákat.
- Tartsanak egyensúlyt – egyensúlyban kell tartani a technológiát és az embert, hiszen utóbbi olyan készségekkel bír, amely jelenleg nem, vagy nehezen helyettesíthető.
Összefoglalás
Mostanra roppant érzékeny korszak küszöbére értünk, hiszen a technológiai változás visszafordíthatatlan, annak hosszú távú hatásairól viszont jelenleg még csupán jóslásokba bocsátkozhatunk. Az viszont biztosan kijelenthető, hogy az új típusú megoldások felhasználása a munkához és a munkavégzéshez fűződő viszonyokat alapjaiban változtatja meg.
